Én egy különleges nő vagyok, mondja mindig a férjem, és édesanyám is, ugyanis nem csak hogy nem szeretek vásárolni, plázázni, nevezzük akárhogy, hanem egyenesen gyűlölök. Nem szeretem a bevásárló központok forgatagát, a rengeteg embert, nem szeretem, hogy biztosan nem fogok olyan és olyan méretben, na és persze színben találni, mint amire szükségem lenne éppen, hogy teljesen elfáradok már az első ruha felpróbálása közben is, ami biztos, hogy nem lesz rám jó, sőt örülök, hogy ha épp a térdemig magamra bírom erőltetni, és ha cipőt kell vennem, az mindezek között a legnagyobb pokol. Nincs az a méret ugyanis, ami az én lábamra pont jó lenne, vagy nyom egy kicsit, vagy nagy egy picit, és sosem tudom eldönteni, hogy melyik lesz a jó, melyiket vegyem meg.
Márpedig mostanában sokat kellett cipőt vennem, mert ahogy elkezdtem vezetni, egészen egyszerűen sorra mennek tönkre a cipőim. Abból kiindulva, hogy nagyon nem szeretek vásárolni, azt gondolom teljesen egyértelmű, hogy nagyon szeretek vigyázni a dolgaimra. De egyszerűen vezetés közben nem tudok, mert a pedálok használata közben a szőnyeg és a kárpit szétszedi minden egyes cipőm sarkát és két hónap után már kezdhetek azon gondolkodni, mikor szenvedem végig a vásárlás szakaszát.
Édesanyám az a célpont ilyenkor, aki fel tudok hívni, hogy elpanaszoljam neki, mennyire szerencsétlen vagyok, mennyire nem találok semmit és mennyire elegem van az egészből. Hát gondolom, nem jobban, mint neki, ugyanis nemrég kaptam tőle egy kis találmányt, aminek a neve, sarokvédő cipőre azt hiszem mindent elárul. Édesanyám csak két mondatot mellékelt hozzá, mi szerint inkább kávé közben meséljek a napjaimról cipővásárlás helyett. Egyszerűen fantasztikus ez a kis heelgood termék. Nagyon szeretem. Mint ahogyan azt is, hogy cipőbeszerzés helyett inkább kávézhatok édesanyámmal. Mindenkinek ki kell próbálnia ezt a kis találmányt, aki vezet.