Az ember néha túl tudja feszíteni a spórolás témakörét, és ez nálam kifejezetten jellemző tud lenni. Nem igazán szeretek vásárolgatni, sok barátnőm szerint emiatt nem is vagyok igazi nő. Pedig egyébként szeretem a szép dolgokat, de nem gondolom, hogy egy vagyont ott kellene hagynom egy butikban, csak mert márkaneve van a ruhára vésve, és azt sem, hogy ezt akár órákon át kellene keresgélnem, és bolyonganom egy hatalmas bevásárlóközpontban. Ezeket ugyanis tény és való nem szeretem.
Mostanában pedig még inkább jellemző rám, hogy meghúzom a határt, és nem teszek felesleges költekezéseket, mert szeretnék a jövőben egy-két dolgot megvalósítani, és azt gondolom, hogy ezért bizony áldozatokat is kell hozni, nekem legalábbis nem esik nehezemre, de átszaladtam a ló túloldalára. Már olyan dolgokban is képes vagyok megszorítást eszközölni, ami a későbbiekben kikerülhetetlen. Én azért megpróbálom. Ezen változtatnom kell.
Történt ugyanis, hogy vettem egy apple watch órát, mert nagyon szeretek akadályfutó versenyekre járni. A kedvenc akadályaim pedig igen vizes és sáros akadályok, tehát nem mondhatom, hogy bármikor is tisztán lépem át a célvonalat. Sőt! Sokszor a legnagyobb feladat a verseny után tisztára csutakolni magam. Amikor pedig vettem az órát, csak szövet szíjjal tudtam megvásárolni, és azt javasolták, hogy versenyre vegyek hozzá egy strapabíróbb és kevésbé kényes szilikon szíjat, mert a szövet biztosan nem fogja bírni. Én persze úgy gondoltam, hogy ki tudom én azt majd mosni, hiszen minden sport ruhámat eddig még mindig tisztára tudtam csutakolni. Hát ez esetben a végeredmény az lett, hogy nem egy, hanem két apple watch szíj lett megrendelve az applewatchshop oldaláról, ugyanis a szövet teljesen tönkrement, tehát azt is pótolnom kellett és egy szilikont is vásárolnom kellett a versenyekhez. Azt hiszem át kell gondolnom ezt a témakört, és nem szabad ennyire élesen bánnom a spórolás témakörével.