Manapság gyakran elgondolkodom azon, hogy mennyire családcentrikusabb világ volt nagy szüleink, déd szüleink világa. Bár kissé beszűkült, meglehetősen szűk mozgástérben élték mindennapjaikat, ünnepeiket, lehet azonban hogy sokkal boldogabban.
Hogy miért vélekedek így? Azért, mert a XXI. század igaz hogy kaput nyitott nekünk a nagyvilágra, mivel közel hozta a távoli tájakat, rokonokat, munka ehetőségeket az okos készülékeknek, PC gépeknek, ipadoknak, iphone készülékeknek köszönhetően, de távolra vitte gyermekeinket, családtagjainkat.
Ezt azért érzem így, mert az elmúlt században még az is nagy csodának számított, ha valaki a szomszéd falba ment férjhez, netalán el is költözött a szülőfalujából. Ennek következtében a családtagok igen közel éltek egymáshoz. Volt, hogy több generációs házakban élték mindennapjaikat az emberek. A nagyszülők így sokkal többet tudtak segíteni a fiataloknak, különösen az unokák neveléséből vették ki jobban a részüket.
Boldog időszak volt ez, hiszen a nagymamák, nagypapák naponta láthatták unokáikat, közben pedig megtanították sok-sok mindenre a fiatal nemzedékeket. A fiúk remekül tudtak szerelni, faragni. A lányok ügyesen főztek, varrtak, hímeztek, kötöttök, de ki a konyhakerti munka sem állt távolt tőlük.
Ezzel szemben ma akár több száz kilométer is elválasztatja egymástól a nemzedékek tagjait. A kapcsolattartás gyakori módja, a beszélgetés interneten vagy telefonon keresztül valósul meg, ami igen beszűkíti a lehetőségeket.
Én leginkább az online messenger kapcsolatokat kedvelem, amikor nem csak beszélgethetünk, de láthatjuk is egymást. Ilyenkor a beszélgetéseknek se hossza, se vége nem szokott lenni. Sajnos az utolsó alkalommal azonban nem tartott sokáig a csevegés, mivel az iphone készülék nem töltött fel, egyszerűen lemerült. Szerencsére az iphone szerviz szakembereinek közreműködésével sikerült a készülék megjavítása.