Egy új kezdet hírnöke

Amikor az édesapám azzal állított haza, hogy szeretne felmondani, és szeretne egy olyan kis gazdaságot működtetni, ami nagyon egészséges és teljesen tápanyagdús zöldséget és gyűmölcsöt biztosít az emberek számára, első gondolatomban én is azt gondoltam, mint az édesanyám, hogy bizony a családfő megőrült. Nem gondolom, hogy hiba lett volna ezt gondolni, mert bár mezőgazdasági területen dolgozott világ életében az édesapám, nagyon jó munkahelye volt, jó fizetéssel, biztos megélhetést nyújtva nem csak neki, hanem az egész családnak, hiszen akkor még mi is tizenévesek voltunk a testvéremmel. Persze a következő mondatban az apám hozzátette, hogy nélkülünk azonban ez nem lehet sikeres, és meg kell kérdeznie, hogy mi vállaljuk-e ezeket a feladatokat, mert ha nem, akkor bizony másnap reggel megy és ugyanúgy felveszi a munkát mint annak előtte. Nem akart semmi olyat ránk kényszeríteni, amit mi ne vállaltunk volna önszántunkból érte vagy a családért.

Meg kell mondjam őszintén, hogy nekem ez a bátyámmal kifejezetten érdekes dolognak számított, és közel sem gondoltam volna, hogy ennyire jól fogjuk magunkat érezni, de bizony abban teljesen biztos voltam, hogy a családot összébb fogja kovácsolni ez a közös munka és a vele járó felelősség is. Nos azt kell mondjam, hogy ez a projekt olyannyira jól sikerült, hogy igaz hogy közel nyolc év kemény munka után, de már nagy üzemben is tudunk termelni, és ennek semmi sem nagyobb példája, mint az, hogy egy új jövevény, egy traktor fogja a jövő héttől segíteni a munkánkat. Persze ez egyrészt azt is mutatja, hogy már meg tudunk finanszírozni egy ilyen beruházást, tehát a cég folyamatos növekedést mutat és jó irányba halad, másrészt pedig, hogy igenis igény van az ilyen jó minőségű termékekre, és az édesapám nagyon is jól tette annak idején, hogy elkezdte megvalósítani a vízióját és belevágott az ismeretlenbe. Még akkor is, ha tényleg rengeteg munkával járt ez az egész család számára.

Szólj hozzá!